Szabó Márton élete egy olyan történet, amelyben a kitartás, a szeretet és az önzetlenség szövődött össze, hogy példát mutasson mindannyiunk számára. 1978. május 16-án született, és már egészen fiatal korától kezdve a sport, különösen a foci kapcsán találta meg az élet örömeit és kihívásait. Kapusként nemcsak a pályán, de az élet számos területén is megmutatta, milyen nagy szív lakozik benne. Egész országot bejárta, sok klubnál védett – Szekszárdon az UFC-ben, Budapesten a MAFC-nál, Bonyhádon és Kakasdon is, mielőtt végül hazatért Tolnára, hogy ott folytassa azt, amit igazán szeretett. Marci nemcsak a kapuban volt kiváló, hanem az élet minden pillanatában energiával teli, humoros és kedves emberként ismerték. Igazi társasági lélek volt, aki imádta, ha zajlottak az események körülötte. Egy buli közepén, ha kibontottunk egy sört, ő már a másodikat kezdte el, mindig ő volt az, aki megnevettette a társaságot és segített, ha valaki hozzá fordult. Segítőkészsége és családcentrikussága mindennél fontosabb volt számára, a barátai és szerettei iránti megfelelési kényszere pedig néha irányításmániás vonásokat is eredményezett, de ez is csak azt mutatta, mennyire fontos volt számára, hogy minden rendben legyen körülötte. Élete nem volt mentes a nehézségektől sem. 2015-ben egy vidám helyi játékos vetélkedőn egy baleset során súlyos sérülést szenvedett, amely végül egy életet fenyegető izomszöveti daganat felfedezéséhez vezetett. A diagnózis, mely már a negyedik stádiumban találta, három hónapot jósolt számára. Ám Marci nem ismert lehetetlent; egész életében küzdött, és ezt a harcot most sem adta fel. Másfél éven keresztül, hatalmas fájdalmak közepette is kitartott, soha nem adva fel, nem búcsúzva senkitől, csendesen, de rendíthetetlenül küzdve az életért. Családja volt számára a legnagyobb támasz: édesanyja, Balaskó Teréz Ilona, édesapja, Szabó Márton, testvére, Szabó László Márton, párja, Koller Zsuzsanna, valamint gyermekeik, Szabó Gréta és Szabó Gergő Márton. Mindig nagy álma volt egy saját családi ház, amelyet 2006-ban sikerült megvásárolniuk, és amelyet szinte egyedül újított fel. Ez a ház nem csupán otthon volt, hanem a szeretet és a közös élet szimbóluma. Tanulmányait a Szekszárdi I. Béla Szakközépiskolában kezdte, majd a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki szakán folytatta. Szakmai pályafutását minőségellenőrként kezdte a Vegyépszer Kft-nél, majd a Kópis és Társa Kft-nél folytatta, ahol később telephelyvezetőként dolgozott, mindig precíz és rendezett munkájával példát mutatva. Márton emléke nem múlik el azokban, akik ismerték: a sok nevetésben, a közösen megélt pillanatokban, a mély barátságokban és a család szeretetében él tovább. Olyan ember volt, akire mindig lehetett számítani, aki mindig adott valamit másoknak, legyen az egy jó szó, egy nevetés vagy egy segítő kéz.